Az Istenhez való közeledés

Ez az ige egy olyan csodálatos meghívás és ígéret, amelyben Isten arra hív minket, hogy tegyük meg az első lépést felé. Nem azt mondja, hogy várjunk, amíg ő közeledik, hanem azt, hogy mi közeledjünk, és ő garantálja a viszonzást. Ez a kölcsönös közeledés a legmélyebb öröm forrása.

De mi is pontosan ez a közeledés? Az ige világosan megmondja: tisztítsuk meg a kezünket és szenteljük meg a szívünket. A "kéz" a cselekedeteinket, a tetteinket jelképezi. Vajon tiszták-e a tetteink? Becsületesek, segítőkészek, szeretetteljesek-e? Vagy vannak olyan dolgok, amiket teszünk, amik elválasztanak minket Tőle? Gondoljunk bele, milyen egyszerű lenne egy-egy apró hazugságot elengedni, vagy egy rosszindulatú megjegyzést lenyelni.

A "szív" még mélyebbre megy: a gondolataink, a motivációink, a vágyaink lakhelye. A "kétlelkűek" kifejezés a megosztott hűségre utal, arra, amikor egyszerre akarunk szolgálni Istennek és a világnak, vagy amikor ingadozunk a hitben. Milyen jó lenne, ha mindig tiszta szívvel tudnék elé állni! Ez a fajta tisztaság nem a hibátlanságot jelenti, hanem a szándékot, a vágyat arra, hogy minden részünkkel Isten felé forduljunk. Ez a belső tisztulás teremti meg azt a teret, ahol Isten igazán otthonra találhat bennünk.

Amikor megtisztítjuk a "kezünket" a rossz cselekedetektől és a "szívünket" a megosztott vágyaktól, akkor valójában szabaddá tesszük magunkat arra, hogy még mélyebben megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Nem azért tesszük ezt, hogy kiérdemeljük a szeretetét – azt már megkaptuk –, hanem azért, hogy akadálytalanul élhessünk vele közösségben.