A békesség forrása

A mai rohanó világban szinte mindenki a békességet keresi. Próbáljuk megtalálni a nyugalmat a rendben, a kontrollban, abban, ha mindent megértünk és logikusan összeáll a kép. De sokszor tapasztaljuk, hogy ez a fajta békesség törékeny: amint felborul valami, vagy egy váratlan fordulat ér minket, máris elillan a nyugalmunk. Az emberi értelem határai behatárolják a békességünket is.

Az alapige azonban egy egészen másfajta békességről beszél. Arról, amelyik „minden értelmet felülmúl”. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkodunk, vagy nem próbálunk megérteni dolgokat, hanem azt, hogy a békességünk forrása nem az értelmünkben, hanem Istenben van. Ez a békesség nem a körülmények hiánya, hanem Isten jelenléte a körülmények között. Akkor is velünk van, amikor a helyzet kaotikus, amikor nem látjuk a kiutat, és amikor semmi sem illik a logikus keretekbe.

Ez a békesség őrzi meg a szívünket és a gondolatainkat. Képzeljük el, mint egy erős, láthatatlan pajzsot, ami megvéd minket a félelemtől, a szorongástól és a kétségbeeséstől. Milyen felszabadító érzés lehet, ha nem kell mindent megértenem ahhoz, hogy békében legyek! Csak engedjük, hogy Isten békéje elárasszon minket, és horgonyként tartson minket Krisztusban, bármi is történjen körülöttünk.